Új életre keltek a Turai Kastély kőfaragó munkái


@BDPST

Az 1883-ban Bukovics Gyula építész tervei alapján épült Turai Kastély egyedülálló gyöngyszem hazánkban. A francia neoreneszánsz stílust képviselő kastély idén 136 éves, és köszönhetően a szakértő restaurátorcsapatok munkájának is, nemsokára újra régi fényében tündökölhet. Az épület jelentős részét kitevő kőelemek Kovács Attila kőrestaurátor vezetésével újultak meg, hogy visszaidézhessék a kastély építésekor fennálló állapotot. A munka fortélyairól és kihívásairól kérdeztük a szakembert, aki korábban az Operaház, a Zeneakadémia, a Várkert Bazár, a Szépművészeti Múzeum vagy a Szent István Bazilika kőelemeinek restaurálásán is dolgozott.

Hol találhatók a kastélyban restaurálásra szoruló kőelemek?

A kastélyban járva lépten-nyomon kőből faragott műremekekkel találkozhatunk, jelenlétük domináns a kül- és beltereken egyaránt. Kívülről befelé haladva először az épület lábazata, a főpárkány, a korlátok, a kémények fedőkövei valamint az óratorony egyes részei esetében figyelhetünk fel az egyedi kőfaragó munkára, majd a kastélyba belépve az oszlopok, a lépcsők, a korlátok, valamint a tetőablakok keretezésénél köszön vissza a kő, mint alapanyag.

A kőelemek mekkora része szorult restaurálásra?

Sajnos annyira rossz állapotban találtuk a kő elemeket, hogy azok mindegyike esetében egyértelmű volt az igény a restaurálásra. A legrosszabb állapotban a kültéri, úgynevezett bábos korlátok voltak: ezek közel 80 százalékát újra kell gyártani, mivel a restaurálásuk már nem volt kivitelezhető a leromlott állaguk és jelentős hiányuk miatt. A beltéri kőelemek esetében, elhelyezkedésükből adódóan teljesen más a helyzet, hiszen a kastély falai óvták őket az évszázadok során a természeti erőktől, így a beltéri munkálatok alapvetően felülettisztításból és kisebb javításokból álltak.

Milyen típusú kő elemek találhatók a kastélyban?

Az épületen belül jellemzően forrásvízi mészkövet (más néven sütői mészkő) használtak a kastély építésekor: az oszlopok a lépcsők és a korlátok esetében köszön vissza ez a típusú mészkő. A kültéri kőelemek elkészítéséhez tengeri üledékes durvamészkövet (más néven sóskúti típusú mészkő) használtak, amely könnyen faragható, azonban meglehetősen porózus és gyenge anyag. Kisebb mennyiségben kvarc homokkő is felfedezhető a kastélyban: főleg a lábazatokhoz használták ezt a vöröses színű anyagot.

Hogyan zajlott a restaurálás folyamata?

Először minden felület alapos tisztításon esett át, amelynek során megszabadítottuk a biológiai szennyeződésektől, valamint a kőkorróziós rétegtől. Ezután eltávolítottuk a korábbi javításokat (ha voltak ilyenek) és előkészítettük a felületet a megmunkálásra. Ezután speciális restauráló habarccsal visszapótoltuk a hiányzó részeket és a művelet befejezéseként impregnáltuk az elkészült felületet, hogy a csapadék ne tehessen kárt benne. Néhány elem azonban olyan mértékben károsodott az idő során, hogy pótlás már nem lett volna hatékony vagy kivitelezhető, ezért újragyártottuk azokat. Az újragyártáshoz először szükségünk volt egy-egy épen maradt elemre, amelyről el tudtuk készíteni a szilikon-kaucsuk öntőformát. Restauráló habarccsal kiöntöttük a formát, majd a száradást követően a kiöntött elemeket átdolgoztuk, hogy a felületük az eredetivel közel megegyező, kőszerű megjelenést mutasson. A restauráló habarcs mészkőzúzalék, hidraulikus kötőanyagok, valamint oxid festékek keveréke, amely az eredeti elemeknél időt állóbb, azonban kinézetre megtévesztésig hasonlít az eredeti kőelemekre.

Mely korábbi munkáit emelné ki, amelyek különlegesek voltak az Ön számára?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mivel remekbe szabott épületeken dolgozhattam pályafutásom során, amelyek közül nehéz kiemelni néhányat. Az egyik legelső komoly munkám az államvizsgám évében, az Operaház restaurációjához kötődött, ezt követően pedig többek között olyan patinás épületeken dolgozhattam, mint a Zeneakadémia, a Várkert Bazár, a Szépművészeti Múzeum vagy a Szent István Bazilika.